Településtörténet
A község Árpádkori település, fejedelmi, királyi birtok, az első hitelesen igazolható jelzés a faluról: 1056-ban a pécsi püspökség birtoka. Területe már régebben is lakott volt, ókori leleteket is találtak itt.
Belvárd neve IV. Béla király Béla herceg nevű fiától eredhet. A tatárjárás után kisebb erődítmény épült, Bélavára, mely közelében alakult ki a falu. Béla herceg halála után a vár, és környéke ismét a fejedelmi Gyula család egyik ágáé. A várat 1330 körül rombolták le, de a falvak (Belvárda, Yula) újraépültek. A középkorban a vidék egyik központja volt, 1484-től káptalani iskolával, 1356 óta vásártartási joggal rendelkezik. A török idők végére a település teljesen elpusztult. A falu késői utóda már a völgybe települt, Belvárd 1720 körül, Kisgyula 1818-ban települt át a mai helyére. 1730 körül lakossága eléri a 150 főt, mellyel a környék egyik legnagyobb települése volt.
1746-50-ben református magyarok települtek le, akiknek anyakönyve máig megmaradt. 1895-ben körjegyzőség létesült, melyhez Gyula, Kisbudmér, Nagybudmér tartozott, majd a 30-as évektől Olasz, Hidor, Birján. A mai község Belvárd, és Kisgyula egyesüléséből jött létre 1928-ban.
A falu 1990-ben Olasszal és Hássággyal körjegyzőséget alakított, Olasz központtal.